Szoba

2007 március 22. | Szerző: hujanidi |

Most már nagyon várok vmi extrát: mondjuk, hogy a nyakamba szakadjon egy ház. No, csak képletesen. A totál társasági lényem ellenére, már unom. Unom a velem együtt élő nőket. Szörnyű! Inkább 3 pasi! Azok, ha rendetlenek, hanyagok, nemtörődömök, akkor legalább nem szörnyűlködök el azon, hogy nekik vmikor egy saját házat kell majd rendben tartani, mert nem kell … valószínűleg. De ha van olyan, aki úgy hiszi, hogy kell, akkor csak szóljon nekem, mert még nem szakadt a nyakamba az enyim, szóval nagyon szívesen osztozkodom:)))
Tehát a velem együtt élő nők: gáz, hogy leszólom itt őket? Muszáj kimondanom! Ha már takarítok utánuk, mint egy jól megfizettett, nagyon tiszteletben tartott házvezetőnő, leszámítva, hogy nem kapok fizut, és semmibe vesznek, legalább kiírhassam magamból az elképedéseimet:

Mindketten gyönyörűek vagyunk, képzeljük magunkat, annak tartanak. Tipikusan azok vagyunk, akiknek a fürdőszoba a második otthonunk. Meg tipikusan azok is, akik minden otthonukat csak használni szeretik, és azt képzeljük, hogy a tigrissé növekedett porcicáink trendi állatkák manapság, vadászgörény helyett tartjuk mi is. Hogy lakik velünk egy hülye, aki ezzel nem egészen ért egyet, háááát, ő tipikusan az “így járt” kategória. Az azért igaz, annyira még nem vagyunk porcica-pártolók, ha a harmadiknak jólesik holtfáradtan hadat üzenni szegényeknek, csak tegye. Majd születnek újak, amig a mi hülyénk arra vár, egyszer ránk tör a takaríthatnék. Van még pár említésre méltó tulajdonságunk, amellett, hogy senki sem számít rajtunk kívül, de  vmi csoda folytán belénkszorult némi jó is, amit nem szeretnénk kiírtani azzal, hogy most minden érdekességünket felsoroljuk.

Kb a fentiek alapján mutatkozhatna be két drága “barátnőm”, ha vki felnyitná az örökre leragadt és csak önmagát látó szemeiket…