nocsak…

2007 március 24. | Szerző: hujanidi |

Mármint ahhoz, hogy hogy kell bánnom ezzel a csodával, de ma h  megláttam, az első beírásom nincs fenn, rájöttem, hogy mégsem vagyok olyan “tutijó”. Így lehet, hogy érthetetlen az is ami fenn van, bár csak az első mondat talán.
Aznap a buszon az jutott eszembe, hogy mi mindenre képesek a nők a férfiakért. Nem kell, hogy legyen egy bizonyos kiszemelt, elég ha vannak férfiak akikkel találkozik. Márpedig bármennyire is kevesebb a férfi lakosság, azért még mindig van szerencsénk találkozni egy-kettővel napi teendőink során. Így a nők egy része reggelente 2-3 órával kevesebbet alszik, mert be kell szárítania a haját, ki kell vasalni a haját (mindkettő segít abban, hogy pár év múlva már az előre legyártott frizurájú parókáját biggyessze a fejére…), az alapozónak meg kell száradnia, a szempillát nem elég festeni, pödör is kell  (vagymi, ezt a szakszót még nem tudtam elsajátítani) stb. Félreértés ne essék, nincs nekem ezzel semmi bajom, nem ítélkezem, bírálok, egyszerűen csak csodálkozom. Még akkor is, ha jövünk a kifogással, magunk miatt tesszük. Ami úgy lehet igaz, hogy végülis nekünk hízik a májunk, ha x hónap után végre vki ránknéz, neadjisten össze is jövünk. De hogy azért mázolom magam, mert sztem akkor vagyok én… Megint csak csodálkozom, a szolid sminkre ezt nem szoktam.
Mostanában többször rácsodálkozok a világra, mint aki eddig nem is látta mi van körülötte.