Nyugalom

Az átlag januári napok már 6 éve idegbajjal és tanulással jártak, de idén másképp van. Igaz, hogy nem ártana most sem tanulnom, de nem annyira égető e probléma, mint előzőleg. Ebből kifolyólag szép lassan olvasgatok, pihenek, eszek. No utóbbi okozza most a tanulási képtelenségemet: annyira bevacsoráztam a saját, első próbálkozásra egészen finomra sikerült sült csirkecombból, hogy minden bajom van, és tanulni nem tudok. Na meg várok egy beszélgetést, amely talán büntetésből el fog maradni, mert én két napig nem voltam itt. De ugye nem?
Sade, füstölő és a rég nem látott blogom – erre ítélt önkényes önbíróságom.
Abba fogom hagyni a dohányzást. Ma még nem gyújtottam rá. Tudom, ettől nem kell elbíznom magam, de hiszem, sikerülni fog. Kicsit félek a megnövekedett étvágytól, de majd tudatosan figyelek erre is. Milyen könnyen válunk függővé mi emberek. Aztán csodálkozunk, hogy a laborban a patkány olyan könnyen megtanulja, melyik gomb segítségével szerezhet drogot, és addig nyomkodja, míg bele nem hal… Mi halálra esszük-isszuk magunkat, a halálba dohányozzuk magunkat, mindezt élvezeti cikkek élvezetes fogyasztásának titulálva. No, belátom, ezzel nem minden ember van így.