Gondolkodom…

 Az elmúlt napokban több durva beszólás célpontja és fültanúja voltam. Ma pl. a buszsofőr ordított az egyik utasra, hogy szálljon le a buszról. A férfi részeg volt, az első ajtó helyett a másodikon szállt fel, mutatni akart valamit – bérletet vagy jegyet, sosem derült ki, mert a sofőr harmadszor erélyesebben szólt rá, hogy ne mutasson semmit, szálljon le. És ő leszállt. Ahogy láttam az ablakból, annyira nem hatotta meg a történet, amennyire engem gondolkodásra indított.

Természetesen nem álszenteskedek azzal, hogy én még sosem voltam ingerült senkivel. Tudom, hogy egy adott pillanatban két ember közt lezajló beszélgetést, veszekedést nemcsak az adott pillanat határozza meg, benne vannak az előző órák, esetleg napok átélt eseményei, az azt megelőző találkozások, érintkezések. Ha ma már a tizedik “hülye” emberrel kell türelmesnek lennem, lehet, a tizenegyediknél már felemelem a hangom. Pláne, ha az a bizonyos x-edik ember részeg, ápolatlan, butácska, és a többi olyan tulajdonságot hordozza, ami az én szememben őt nem sorolja a tiszteletreméltó emberpéldányok közé.

No és ezen gondolkodtam el: mi jogom van nekem ahhoz, hogy kiabáljak valakivel (akit ráadásul nem ismerek)? Ki hatalmazott fel engem – és mikor – arra, hogy meghatározzam milyen külsejű és viselkedésű emberrel lehetek bunkó, neveletlen, tiszteletlen? Nem szeretjük a dohányosokat, irritálnak a részegek, a hajléktalanok, vagy éppen a fiatalok… nem sorolom. De mi van emögött? Vajon mért lesz valaki alkoholista? Az én érdemem-e, hogy nem vagyok hajléktalan? Magamnak köszönhetem-e, hogy nem vagyok “butácska”? 

Egy vers jutott most eszembe. Nincs köze az előzőkhöz. Vagy legalábbis nem sok. De búcsúzóul:

Héja-nász az avaron

Útra kelünk. Megyünk az Őszbe,

Vijjogva, sírva, kergetőzve,

Két lankadt szárnyú héja-madár.

Új rablói vannak a Nyárnak,

Csattognak az új héja-szárnyak,

Dúlnak a csókos ütközetek.

Szállunk a Nyárból, űzve szállunk,

Valahol az Őszben megállunk,

Fölborzolt tollal, szerelmesen.

Ez az utolsó nászunk nékünk:

Egymás husába beletépünk

S lehullunk az őszi avaron.

Tovább a blogra »