1.0Küzd-elemből Újhttps://kuzdelem.cafeblog.huhujanidihttps://kuzdelem.cafeblog.hu/author/hujanidi-2/Az előző gondolatfolyamot múltkor megszakította mostanában oly nemtörődöm-figyelmetlen, de egyébként egész rendes szobatársam. Most új kezdődik.<br>Egész régóta ez az Ady-vers jár a fejemben: <br><h2>Héja-nász az avaron<br></h2> Útra kelünk. Megyünk az Őszbe,<br> Vijjogva, sírva, kergetőzve,<br> Két lankadt szárnyú héja-madár.<p> Új rablói vannak a Nyárnak,<br> Csattognak az<span style="font-weight: bold;"></span> új héja-szárnyak,<br> Dúlnak a csókos ütközetek.</p><p> Szállunk a Nyárból, űzve szállunk,<br> Valahol az Őszben megállunk,<br> Fölborzolt tollal, szerelmesen.</p><p> Ez az utolsó nászunk nékünk:<br> Egymás husába beletépünk<br> S lehullunk az őszi avaron.</p>Igazán nem tudom, honnan jött. Se ősz, de vijjogó-partner... Ellenben van gyönyörű tél. Volt lélegzetelállító fehérség, főleg fent a hegyen. Érintetlen, ragyogó, mértéktelen. Van vidámító napfény már két napja. Nem vagyok őrült szerelmese a Napnak, jobban szeretem a félhomályt, gyertyafényt, hideget, de tegnap és ma csak mosolyt csalt belém az ahogy sütött, világított, kacsintott be a függönyünk mögé.<br>És van újra béke. Két nap mosolyszünet után most újra beszélünk, nevetünk, filmezünk a barátosnémmel. Zavar, hogy nem tudom, mi volt a baj. Nem akarom megkérdezni, nem akarom, hogy tudja, h érdekel. Talán ezzel gyengébbnek tűnnék?<br><div style="text-align: justify;">Annyira vonz a semmittevés a tanulás helyett... Olyan jó csak bambulni, jobb lenne beszélgetni valakivel...de nincs itt. A tegnapi nem volt egy sikereste. Valahogy mindketten a fáradt, türelemetlen, hisztis mivoltunkat adtuk. De ez együttjár velünk. Csak ugye bennem van egyfajta kényszeres "minél hamarabb megoldani-megbeszélni"-kívánás, muszáj mindent elrendezni. Nem hagyhatom az időre, nem hagyhatom, hogy a másik ne tudja, mikor mit miért tettem, főleg ha a tett nem egy mosolyogtató cselekmény volt...:) <br></div> <br>rich