Ima

2007 április 1. | Szerző: hujanidi |

Istenem, megpróbálok így szólni, mert másképp nem megy. Nem tudok, ahogy azt már 10 éve megtanultam, leülni szépen, csendben, hallgatni, gondolkodni és elmondani, hogy mi van bennem… Igazából sokszor azt sem tudom, mi van bennem. Tuti, hogy te jobban tudod…
Csömöröm van a “nyisd ki a szíved”-hez hasonló szövegektől. Ma megint volt  egy ilyen istentiszteleten: “Dobjuk oda a saját igazságunkat a szemétkosárba”. Mi van? Mi az én igazságom? Hol van a szemétkosár? Hogyan dobjam ki? Tegyük fel, hogy tudom, mit kellene kidobnom az életemből. De mégis hogyan? Ki mondja ezt meg nekem? Mert mindenki csak azt tudja mondani, hogy mit kell(lenne) tennem, de hogy mi a módja, azt találgathatom… Bár lehet, hogy ez a lényege? Hogy én jöjjek rá? No, akkor még van hova bölcsülnöm.
Őszinteség. Fontos. Igyekszem. De sokszor nem tudom, hogy amit mondok, az őszinte-e. Tényleg azt hiszem, gondolom, érzem-e, mert lehet, 10 perc múlva megváltozik bennem minden. Énekeltem, hogy “Jézus, Te vagy minden álmom, éjjelem és nappalom, Jézus, Te vagy minden kincsem, sokat jelentesz nekem, köszönöm, hogy mindennap megtart a kegyelem”. Nagyon örülnék, ha így lenne, ha Jézus meg a hit, meg az evangélium, meg ennek terjesztése lenne minden álmom, meg célom. De nem így van! Ha megszakadok is az minden álmom, hogy családom legyen, gyerekem, társam. Ezen aztán hogyan változtassak?
Talán újra olvashatnék Bibliát. Hogy ne csak a szám járjon. Mert meg akarom ismerni Jézust, olyannak amilyen, vmi személyes ismeretet akarok, nem azt amit 10 éve megszoktam, jótanulóként megtanultam, bennem van. Ettől meg akarok szabadulni. Ez nem az enyém, csak mások tapasztalata, képzelete, amit elfogadtam. De már nem kell. Viszont nem teszek semmit, azért, hogy meglegyen a saját ismeret. Még Bibliát sem olvasok. Akkor mit akarok?